A Gazdasági Versenyhivatal tíz napja, március 13-án közzétett sajtóközleményében megüzente, figyeli a koronavírus árnyékában megjelenő reklámok, fogyasztói tájékoztatások megfelelőségét. A ma, március 23-án közzétett sajtóközleményében pedig már azt olvashatjuk, eljárást indított a www.shopolo.hu weboldalon, valamint a Facebook és Instagram posztokban az ’ANTISEPTIC’, illetve ’ANTIVIRUS’ elnevezésű terméket népszerűsítő vállalkozással szemben, mert valószínűsíthetően megalapozatlan információk kerültek közreadásra a termék felhasználási tulajdonságairól, így különösen a vírusokkal és baktériumokkal szembeni védelemre való alkalmasságról.
A GVH ezúttal is következetes és gyors: előbb figyelmeztetett, mostantól vizsgálni fog. A március 13-án közzétett GVH sajtóközleményben a Hivatal igyekezett segítséget nyújtani a vállalkozásoknak és hirdetőknek egyaránt, hiszen listába szedve összegezte, hogy mire figyeljenek a cégek az egyes kereskedelmi gyakorlatok, kommunikációk kialakításakor, és főleg, mit ne tegyenek a reklámozó cégek. A lista elérhető a https://gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2020-as-sajtokozlemenyek/a-gazdasagi-versenyhivatal-gvh-a-covid-19-megbetegedesekre-tekintettel-az-alabbiakra-hivja-fel-a-fogyasztok-a-hirdetok-a-hirdetesek-kozzetevoi-figyelmet linken.
Érdemes ennek a listának minden mondatát komolyan venni, ahogyan azt is, mit is jelent, hogy „kereskedelmi gyakorlat”. Felejtsük el a „gyakorlat” szó hétköznapi, közismert jelentését, mert akár egyetlen megtévesztő reklám, poszt, hirdetés is elég a büntetéshez, nincs szükség ismételt magatartásra. Továbbá a definíció magában foglal minden, az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartást, ami nem csak tevésben, de mulasztásban is megnyilvánulhat. Nagyon leegyszerűsítve, minden, amit a cég a terméke, szolgáltatása kelendősége fokozása érdekében – akár online, akár nyomtatott formában – közread, vagy éppen elhallgat, kereskedelmi gyakorlat lehet.
Jelen járvány-helyzetben nyilvánvalóan bírságra számíthatnak azok a cégek, amelyek megalapozatlanul állítják, vagy keltik azt a látszatot, sugallják reklámjukban vagy egyéb, a fogyasztónak nyújtott tájékoztatásukban, hogy termékük vagy szolgáltatásuk védő-, megelőző-, vagy gyógyhatással rendelkezik a koronavírus ellen, vagy kapcsán. De ugyanígy, akik „valamennyi” vírus ellen hatásos terméket mernek reklámozni, fókuszba kerülhetnek és szankcióra számíthatnak. A rendelkezésünkre álló sajtóhírek szerint nincs ismert ellenszere a COVID-19 vírusnak, ugyanakkor a fogyasztók megtévesztése miatti versenyfelügyeleti eljárásokban a bizonyítás terhe a vállalkozáson van, vagyis az állítás valóságát, megalapozottságát a reklámozó cégnek kell a Hivatal felhívására bebizonyítania. Amennyiben ez nem sikerül, akkor azt vélelmezi a Hivatal, hogy valótlan – ezáltal megtévesztő – volt a kereskedelmi kommunikáció tartalma, és büntetni fog. Ráadásul például az élelmiszerek esetében generálisan tiltott az ún. egészségre vonatkozó állítások alkalmazása, és emiatt a betegség megelőzésére, gyógyítására vagy kezelésére vonatkozó tulajdonság meglétére irányuló bizonyítási kísérletek a GVH előtti eljárásokban eleve nem bírnak relevanciával. „Állítások” alatt pedig nem csak a kijelentéseket kell érteni, hanem annak sugallását is, hogy az adott élelmiszer vagy annak valamely alkotóeleme és az egészség között összefüggés van.
A március 13-i sajtóközlemény ugyanakkor az átlagfogyasztó modellje kapcsán is érdekes. A GVH az egyes fogyasztóvédelmi versenyfelügyeleti eljárásaiban, amikor meghatározza, hogy pontosan hogyan érthette a megcélzott fogyasztó a vizsgált reklám fő-üzenetét, akkor az adott helyzetben racionálisan eljáró fogyasztót modellez. Azonban a COVID-19 vírus által okozott megbetegedésekre tekintettel kiadott sajtóközleményében úgy fogalmaz a Hivatal, hogy a célzott fogyasztói kör az átlagosnál kiszolgáltatottabb lehet. Nem elég tehát lemodellezni, hogy egy átlag hétköznapon egy átlagfogyasztó egy-egy kereskedelmi kommunikáció neki szóló üzenetét hogyan értheti, hanem jobb, ha fokozott figyelemmel vannak a reklámkészítéskor a vállalkozások az adott járványügyi vészhelyzetre, és ennek a körülménynek alapulvételével modellezik például egy vény nélkül kiadható gyógyszer reklámjának elkészítésekor, hogy a közreadni szánt tájékoztatás tárgyilagos-e és az engedélyezett alkalmazási előírás keretein belül, vagy esetleg azon túlterjeszkedően mutatja-e be a készítményt. Azt érdemes beazonosítani, méghozzá bármely iparág bármely terméke, szolgáltatása kapcsán, hogy az átlagfogyasztónak ebben a rendkívüli időszakban mit üzen és mit nem az adott reklám. A bírságok elkerülése érdekében igen körültekintően ütköztetésre kell, hogy kerüljenek a marketing, a design szempontok és az irányadó jogszabályok elvárásai.
A március 13-i sajtóközlemény azt is „megsúgja”, hogy készletezni és akciózni is körültekintőbben kell. A gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy hiába szokott egy-egy terméknek egy-egy hétre meghirdetett árkedvezménye biztosítható lenni, mert a kiskereskedelemben felvásárlások tapasztalhatóak, vagyis ha a meghirdetett akció legelső napjának reggelén elfogynak az érintett termékek, nem biztos, hogy pl. csalogató reklám gyanújával megindított versenyfelügyeleti eljárásban sikeres lesz az a védekezés, hogy máskor bőven elég szokott lenni ugyanez a mennyiség az adott áruból. A Hivatal a véleményvezéreket is megszólítja, és utolsó üzenete a hirdetést közzétevőknek szól, amikor is a Hivatal megfontolni kéri a hirdetések közzétételének megszüntetését, ha a sajtóközleményben kilistázott elvárásokkal összhangban nem álló módon történik egy-egy termék, szolgáltatás népszerűsítése. Vagyis a fogyasztók megtévesztésének elkerülése érdekében nem csak a reklámozóktól, de az influenszerektől és a hirdetést közzétevőktől is fokozott gondosságot, a jelen rendkívüli helyzetet figyelembe vevő, felelős viselkedést vár el a Hivatal. A szakmai gondosság mércéje ebben a rendkívüli helyzetben új értelmezést nyerhet és relevánsabb lehet, mint eddig bármikor volt.